A Mikulásnak melege van

(A mesét a Mikulás Központ betűvető manói írták. Kérjük a manók szerzői jogainak tiszteletben tartását.)

A Mikulásnak melege van

A Mikulás már alig várta, hogy hazaérjen. Hosszú és nehéz napja volt. Fel sem lehet sorolni, hogy mennyi minden tennivalója volt. Bár még csak február volt - igen, jól hallottátok, február -, mégis alig győzte a sok munkát.

Most biztosan azt gondoljátok, hogy “Ez nem is lehet igaz! A Mikulás csak egyetlen egy napot dolgozik az évben, az év többi napján viszont pihen!”

El kell áruljuk, hogy aki ezt hiszi a Mikulásról, az nem is tévedhetne nagyobbat! A Mikulásnak rengeteg dolga van az év minden napján. Mit gondoltok, honnan lesznek az ajándékok? Ki irányítja a manókat? Különben is, honnan tanulják meg a manók az ajándékkészítést, a mikulás zsákok varrását, a csomagolást, a szaloncukor-készítést? A rénszarvasokat ki eteti egész évben? A Mikulás szánját is javítgatni kell, és bizony az sem tréfadolog!

Egy szó mint száz, a Mikulás örült, hogy végre hazaért. A saras csizmáját kint hagyta az ajtó előtt.

- Nem is értem, hogy lehet ennyi sár! - zsörtölődött miközben lehúzt a lábáról. - Ilyenkor még javában havas szokott lenni minden!

Bent, a házban is folytatta a morgolódást: - Ejnye, de meleg van itt is! Bár még benne vagyunk a télben, mégis olyan, mintha tavasz lenne - csóválta a fejét. - Biztosan öregszem… - gondolkodott el kissé szomorúan. - Néhány száz éve még meg sem kottyant egy munkával töltött téli nap! Ezzel szemben ma a sapkám is túl meleg, a kabátom is nehéz volt… Nem is értem, hogy lehetséges ez!

Vacsorázni sem volt kedve. Hiába várta otthon a friss tobozfőzelék, az sem ízlett neki. Inkább hamar lefeküdt, és elaludt.

Másnak reggel korán ébredt.

- Ma is sok dolgom lesz - vakarta meg a fejét a piros sapka alatt. - El kell látogassak a Manóklubba, és már most meg kell beszélnem a manókkal a decemberi ajándékgyümölcsök beszerzését!

A manók már várták a Mikulást a farönkökből épített kör alakú ház udvarán.

- Frisshavas jó reggelt, manók! - üdvözölte őket.

- Zúzmarás jó reggelt neked is, Mikulás! Már nagyon vártunk!

- Bizony, sok dolgunk lesz ma - kezdett hozzá a Mikulás. - Az elmúlt évek alapján úgy látom, hogy változtatnunk kell néhány dolgon, már ami az ajándékok beszerzését illeti.

A manók összenéztek és sustorogni kezdtek. - Mire gondolhat vajon? - kérdezgették egymástól. - Talán más ajándékokat is készítenünk kell ezentúl? Régóta, szorgosan követjük a Mikulás utasításait, és eddig nem volt probléma. Mi lehet a baj? Miért kell változtatni?... - néztek egymásra nyugtalanul.

- Nyugalom, kedves manók! Ti mindig jól dolgoztatok, a probléma nem veletek van - nyugtatta meg őket a Mikulás. - Az az igazság, hogy valójában még én sem tudom, hogy mi a baj. De az biztos, hogy valami megváltozott - nézett körbe, és levette a sapkáját.

A manók némán hallgatták.

- Időtlen idők óta, minden tél beköszöntével elindulunk, hogy beszerezzük csomagjainkba a legfinomabb déligyümölcsöket, narancsot, mandarint, datolyát, fügét. De bizony ez egyre nehezebb feladat! A szarvasoknak sok takarmány kell az útra, a szánt is megviseli a távoli országokba tett utazás, és bizony be kell vallanom, hogy nekem is egyre többször van melegem… Látjátok, most is levettem a sapkám - mutatott gyöngyöző homlokára.

A manók elgondolkodva néztek maguk elé.

- Tudom, hogy ez nehéz helyzet. Könnyű lenne azt mondani, hogy ne vigyünk a gyerekeknek távoli országokból ajándékot. De mi lesz akkor a meglepetéssel? Hogyan engedhetnénk meg magunknak, hogy a gyerekek, akik várnak ránk, ne kapják meg a várva-várt gyümölcsöket? - kérdezte felindultan a manóktól. - Ezért vagyok tanácstalan… fejezte be szomorúan.

A manók tétován néztek egymásra. - Bizony, igazad lehet, Mikulás - mondták egyre többen. - Mi is sejtettük, hogy valami megváltozott. Látod, most is az udvaron tanácskozunk, pedig sok száz évig mindig a házban, a ropogó tűz mellett beszéltük meg a terveinket. Már a hótakaró is sokkal vékonyabb, mit régen - mutattak körbe -, pedig még javában tél van!

A manók csendben tanakodtak, a Mikulás pedig csak nézte őket. Egyszer csak megszólalt egy vékonyka, bátortalan hang:

- Van egy ötletem - szólalt meg félénken Tudori a hátsó sorból.

Mindenki hátrafordult.

Tudori volt a legkisebb, legvéznább manó. Mindent elolvasott, minden hírt megjegyzett. Bár mindig mindenben segíteni próbált, a többiek nem sokra tartották, amikor csomagolásról vagy szaloncukor-készítésről volt szó. Azonban amikor gondolkodni kellett, mindig őt kérdezték. Aztán persze mentek a saját fejük után. Ennek ellenére - de csak titokban - elismerték tudását.

- Halljuk, Tudori! Mire gondolsz? - kérdezte a Mikulás. - Gyere, ülj ide mellém, hogy mindenki jól halljon!

Tudori leült és magyarázni kezdett.

- Már többször is olvastam az Északi Hírmondóban, hogy egyre kevesebb a hó. A telek már nem olyan hidegek, mint régen, és amikor a Mikulás a gyümölcsökért elutazik, a távoli országokban is borzasztó forróság van. Ezért van a Mikulásnak melege. A szánnal pedig azért nehezebb az út, mert kevesebb a hó, ahol siklani lehet, így aztán sokkal többet kell repülnie a szarvasoknak is. A szarvasoknak pedig sokkal több zuzmót és mohát kell enniük, mert a repülés nekik is nehezebb.

A Mikulás és a manók is meglepődve néztek Tudorira.

- Mi nem olvastunk erről! - mondták egytől egyig.

- Pedig benne volt az Északi Hírmondóban, a Fagytudomány rovatban! - szögezte le Tudori.

A Mikulás megsimogatta a szakállát.

- Igazad lehet, Tudori. Én leginkább az Ezermester rovatot olvasom, a manók pedig a varrásról és a téli édességekről szóló cikkeket böngészik. A Fagytudomány rovatot olvasni sokszor fárasztó, ezért egyikünk sem követi az abban megjelenő híreket.

- Pedig érdemes mindent elolvasni, amit a Tudós Manók írnak. Innen tudom, hogy miért kevesebb a hó, és miért van neked meleged most is.

- Jó-jó, igazad van, Tudori. De attól, hogy tudjuk mindezt, hogyan lesz friss gyümölcs az ajándékzsákokban? - kérdezték a manók.

Tudori megvakarta a kobakját. - Mi lenne, ha mi magunk termesztenénk a gyümölcsöket? - nézett körbe a manókra. Nem kellene elutazni érte, a szarvasok is kipihentebbek lennének az ajándékosztás napján, és a Mikulás is jobban érezné magát!

- Hogy gondolod ezt, Tudori? Igaz, hogy melegebb van, mint régen, de nem annyival, hogy megteremjenek ezek a gyümölcsök a környező réteken!

- Építsünk üvegfalú házakat, és neveljük azokban fel mi magunk a gyümölcsfákat! Bár kint még hűvös van, üvegfalú házikókban éppen megfelelő meleg lesz, és jól megteremnek a gyümölcsök! A Nap felmelegíti odabent a levegőt!

A Mikulás eltöprengve szólalt meg: - Igaz ugyan, hogy üvegműves manóink eddig inkább csak poharakat és üveg díszeket készítettek, de biztosan tudnak majd szép, tiszta üvegablakokat és üvegfalakat is készíteni!

A Mikulás felállt.

- Nincs más választásunk - közölte. - Tudorinak igaza van. Lássunk munkához! Bár még sok hónap van hátra decemberig, nincs vesztegetnivaló időnk. Még ma el kell kezdenünk dolgozni! Terveket kell készítenünk, meg kell építenünk az üvegfalú házakat, el kell ültessük a növényeket, és persze folyamatosan gondoznunk is kell majd őket!

A Mikulás a manókra nézett, és széttárta a kezét.

- Bizony, kedves Manók, meg kell tanulnunk kertészkedni.

- Ez nagyon izgalmasnak hangzik! Gyerünk, kezdjünk hozzá! Napsütéssel melegítünk, olvadt hóval locsolunk! - kiáltozták lelkesen.

Tudori elégedetten szemlélte az eseményeket. És persze azért is örült, mert ez volt az első alkalom, hogy megfogadták a tanácsát.

Telt-múlt az idő. A manók megépítették az üvegházakat, a Mikulás pedig sokat tanult arról, hogyan kell ásni, fát ültetni, locsolni. A manóknak és neki is tetszett a kertészkedés. A fák pedig szépen nőttek, zöldelltek, virágoztak, és meghálálták a gondos kezek munkáját.

Amikor pedig elérkezett december és az ajándékosztás előtti este, a Mikulás és a manók boldogan nézték a leszüretelt szép gyümölcsöket. A Mikulás ünnepélyesen megszólalt:

- Köszönöm nektek, kedves Manók a sok munkát. Külön köszönet jár Tudorinak, hogy okos tanácsaival mindvégig segített minket. Nélküle nem tudtuk volna, hogyan kell saját gyümölcsöt termeszteni!

Tudori szerényen mosolygott, de jól esett neki a sok dicséret.

Ő értette csak igazán, hogy valójában mennyire fontos dolgot vittek véghez.