Édesszáj és a varázstöltelék

(A mesét a Mikulás Központ betűvető manói írták. Kérjük a manók szerzői jogainak tiszteletben tartását.)

Édesszáj és a varázstöltelék

A Mikulás szaloncukorkészítő műhelyében december első napjaiban különösen nagy a sürgés-forgás. Több tucatnyi csíkos-zoknis, cukrászsapkás-kötényes manó munkálkodik szorgalmasan azon, hogy a Mikulás minden gyerek csizmájába tudjon finom szaloncukrot tenni. A határidő és a sok feladat ellenére a manók nagyon fegyelmezetten és rendezetten dolgoznak, mindennek megvan a helye és a sorrendje. A polcokon katonás rendben sorakoznak a tálak, habverők, formák, fakanalak, mérőedények, recepteskönyvek. A világ különböző tájairól származó csodálatos alapanyagok mind-mind az arra kijelölt zsákban várják, hogy feldolgozásra kerüljenek. Van itt minden, amiből mennyei szaloncukrot lehet készíteni: kakaóbab, kókuszdió, mogyoró, mandula, marcipán, friss málna, eper, citrom … és még napestig sorolhatnánk.

A műhelyben folyó munkát az első lépéstől az utolsóig egyetlen manó felügyeli. A neve Szigori. Nagyon komolyan veszi a munkáját. Mindent nagy alapossággal ellenőriz és ha valamit nem talál megfelelőnek, azt bizony nem fogadja el. Folyton azt hajtogatja "Manók, itt mindennek rendben kell lennie. Nem hagyhatjuk cserben sem a Mikulást, sem a gyerekeket." A manók tisztelik őt és minden szabályt betartanak. Mindig tiszta kézzel dolgoznak, sose rendetlenkednek és sose torkoskodnak.

A manók között a legkiválóbb szaloncukorkészítő manót mindenki csak Édesszájnak hívja. A manóképzőben kitüntetéssel végzett. Jól ismeri a csokoládékészítés minden fortélyát és mindent megtesz azért, hogy a keze alatt készült szaloncukrok egytől egyig tökéletesek legyenek. A manótársai kedvelik őt, mert vidám és segítőkész. Szigori is elégedett szokott lenni a munkájával, leszámítva egy tavalyi esetet.

Édesszájnak ugyanis van egy gyenge pontja: a habkrémes töltelék. Ezt a tölteléket évente csak egyetlenegy napon készítik, és az a nap Édesszáj számára mindig nagyszerű, de egyben nehéz nap is. Ilyenkor mindig nagy a kísértés. Egyszerűen nem tud neki ellenálni. Tavaly készítés közben felfalt 42 darab habkrémes szaloncukrot. Gondolhatjátok, hogy mekkora dorgálást kapott akkor Szigoritól, hisz így kevesebb jutott a gyerekeknek belőle. Ráadásul a hasa is megfájdult a sok édességtől. Nagy bajban volt. Szigori el akart őt küldeni. Csak a Mikulás jóindulatán múlott, hogy nem kötöttek útilaput a talpára.

Édesszáj megfogadta, hogy a tavalyi eset soha többé nem ismétlődhet meg. Ezidáig nem is volt nehéz betartani a fogadalmát, hiszen hosszú-hosszú hónapokon keresztül nem készítettek a műhelyben habkrémes tölteléket. Ma azonban nehéz nap elé néz. Ma van ugyanis az idei év habkrémes-szaloncukor-készítő napja.

Édesszáj kora reggel felállította magának a szabályokat. A szabályok azt a célt szolgálták, hogy semmiképpen ne kelljen megkóstolnia a habkrémet.

1. számú szabály: Pontosan követni fogom a receptet, a szokottnál is precízebben mérem ki az alapanyagokat.

2. számú szabály: Más manót kérek meg a kóstolásra.

3. számú szabály: Nem engedem, hogy a goldolataim elkalandozzanak.

Megkezdődőtt a munka és Édesszáj lelkesen végezte a feladatát. Folyamatosan a szabályokat mondogatta magában. A délelőtt folyamán minden rendben is ment. Tökéletes szaloncukrokat készítetett és egyet sem kóstolt meg. Délután azonban már kezdett kicsit fáradni és a koncentrálás néha nehezére esett.

- Jaj, csak el ne csábuljak! - mondogatta magában. - Nem, nem! Figyelek, koncentrálok.

Továbbra is tökéletes szaloncukrokat készített és egyet sem emelt a szájához.

Telt-múlt az idő, és már csak fél óra volt hátra a napból. Ekkor egy belső hang megszólalt Édesszáj kobakjában: - Hú, milyen szép fényes és krémes ez a szaloncukor. És milyen finom az illata! Egyet csak megkóstolok! Abból még nem lehet baj….

Édesszáj gyorsan bekapott egy szemet. Pontosan olyan finom volt, mint amire emlékezett. Az egész testét átjárta a boldogság.

- Hmmmm, ez mennyei! - mondta magában. - Muszáj még egyet ennem, és még egyet, és még egyet.

Sorra bontotta ki a csomagolásból a szemeket és tömte magába a szaloncukrokat. Egyszercsak megszólalt a kakukkosóra, ami a nap végét jelezte.

- Te jó ég! - kapott észbe Édesszáj. - Mit tettem?

Szörnyülködve nézte a 10 üres csokipapírt maga előtt.

- Ezt Szigori biztosan észre fogja venni és a Mikulásnak is szólni fog. Lehet, hogy többet a műhely közelébe sem jöhetek. Megvan! Gyorsan visszacsomagolom az üres papírokat, úgy, mintha lenne bennük szaloncukor. Szigori szeme már nem a régi, talán nem fogja észrevenni.

Az öreg Szigori viszont a mai napon a legjobb szemüvegét vette fel, hogy különösen gondosan ellenőrzhessen mindent. Hát persze, hogy észrevette a csalafintaságot.

- Ez meg mi? - kérdezte dühösen. - Üres csokipapír??? Ezt akartad a gyerekeknek küldeni? Ez hallatlan! Tudod jól, Édesszáj, hogy pontos darabszámot kell készíteni. Itt a lista a mai napra. Most jól nézünk ki: hiányzik 10 darab szaloncukor. Mivel pótoljuk?

Édesszáj a könnyeivel küzdött. - Ne haragudj, Szigori! Nem tudom, hogy mi ütött belém. Belátom, hogy nagyot hibáztam. Tudom, hogy a manók első számú feladata a gyerekeknek örömet szerezni. Ígérem, rendbehozom.

- Szép is, hogy belátod a hibádat, de már késő. Holnap reggel elkezdjük pakolni a szánt. Nincs idő, hogy a hiányt pótoljuk - mondta Szigori rosszallóan és dühösen.

- Ne aggódj, Szigori, megoldom! Menjetek csak haza, pihenjetek! Én itt maradok és éjszaka készítek még szaloncukrokat.

- Valóban itt hagyhatunk téged egyedül? Nem fogsz még nagyobb kalamajkát okozni? - kérdezte gyanakvóan Szigori.

- Nem lesz semmi gond! - mondta határozottan Édesszáj. - Az elkészített szaloncukrokat zárjátok csak lakat alá, így nem tudok elcsábulni. A csodálatos habkrém alapanyaga pedig elfogyott, így olyat már nem tudok készíteni. Semmiféle kísértésnek nem leszek kitéve. Igazából régóta a fejemben van egy recept-ötlet. A világ legfinomabb töltelékét már réges-rég megálmodtam. Most itt az alkalom, hogy elkészítsem. Nem fogsz bennem csalódni, Szigori.

- Remélem is! - válaszolta Szigori. - Reggel legyen itt a 10 darab! És legyenek ám finomak!

Szigori és a többi manó hazament. Édesszáj egyedül maradt a műhelyben és egész éjjel szorgalmasan dolgozott. Nem érzett sem fáradtságot, sem álmosságot. Csakis lelkesedést. A gyerekeknek szánt 10 darabot pár óra alatt elkészítette, becsomagolta és a kijelölt helyre tette.

De ezzel még nem volt vége a munkájának. Készített még plusz 100 szaloncukrot, hogy a manók és főleg Szigori is megkóstolhassák az új kreálmányát.

Eljött a reggel. Szigori lépett be elsőként a műhelybe és elégedetten látta, hogy elkészült a 10 hiányzó szaloncukor. Sorra érkezett a többi manó is. Édesszáj boldogan köszöntötte őket.

- Jó reggelt mindenkinek! Gyertek, kóstoljátok meg az új töltelékes szaloncukrot!

A manók kíváncsiak nyúltak a kosárba. Mindenki kivett egyet és beleharapott.

- Hát ez mennyei! Zamatos szamóca ízű, sose ettem még ilyen finomat! - mondta az egyik.

- Az enyém roppanós csokidarabos, csodás ízű! - mondta egy másik.

Egymás után kiáltották fel a manók:

- Az enyém tejbegrízes!

- Az enyém illatos málnás!

- Az enyém habos kakaós!

- Az enyém csipkebogyós!

- Az enyém sós-pereces!

- Az enyém édes mézes krémes … hmmmm!

- Ezentúl csak ilyet csináljunk!

- Jól van, jól van. Csendesedjetek! - csitította a manókat Édesszáj. - Tényleg ennyire ízlik nektek? - kérdezte tőlük.

- Nagyon, nagyon! - válaszolták. - Ezt tényleg te csináltad? Egy éjszaka alatt ennyiféle tölteléket készítettél?

- Igen, ez mind az én kezem munkája - vágta rá büszkén Édesszáj. - De valójában csak egyfajta tölteléket csináltam. Egy varázstölteléket. Benne van a világ összes finom íze. A sok íz és szín főzéskor eggyé olvad. Amikor megkóstolja valaki - legyen az manó vagy gyerek - olyan íz jön elő a milliónyi ízból, amit ő a leges-legfinomabbnak tart.

A manók nem hittek a fülüknek. Ütemes tapssal ünnepelték a csodás cukrászt, sőt felkapták és háromszor is a magasba lendítették.

Az örömtáncak azonban Szigori hamar véget vetett. - Ne feledjük, ma van az ajándékosztás! Kezdjük csak pakolni a szánt! Minden darabunk megvan. Most ez a legfontosabb.

Miután gyorsan felpakolták a szánra a gyerkeknek készült összes szaloncukrot, a manók újra összegyűltek a műhelyben. Mindenki csak az új varázstöltelékre tudott gondolni.

- Ezentúl már csak ilyen szaloncukrot készítsünk! - indítványozta ismét az egyikük.

Az öreg Szigorinak is tetszett az ötlet. - Igazatok lehet - mondta. - Ezzel az új töltelékkel minden gyereknek garantáltan örömet tudunk szerezni. Be kell látnom, hogy akármennyire is haragudtam Édesszájra, végül is többszörösen jóvátette a hibáját ezzel az új recepttel. Rendben, ezentúl csak ilyet készítünk!

A manók ugrálni kezdtek örömükben.

- Nem úgy van ám, álljunk csak meg egy pillanatra! - kiáltott fel Szigori. - Mégsem jó ötlet ez! Gondoljatok csak bele! Ha mindenki kezében olyanná válik a krém, amit ő a legjobban szeret, akkor Édesszáj kezében habkrém ízűre fog változni minden egyes szaloncukor, hiszen neki az a kedvence. És ha minden szaloncukor habkrém ízű lesz a kezében, akkor az összeset fel fogja falni. Óriási bajban lennénk!

- Ettől bizony nem kell tartani! - vágott közbe magabiztosan Édesszáj. - Az igaz, hogy a világ összes finom ízét beletettem a receptbe, de a habkrémet kihagytam, mert ahhoz elfogytak az alapanyagok. Így számomra nem jelent kísértést az újfajta töltelék. Habkrémet majd készítek magamnak otthon a kunyhómban, ha nagyon vágyom rá. Itt a műhelyben viszont már sose lesz számomra csábítás a szaloncukorkészítés. A gyerekek ajándéka nem kerül veszélybe.

A manók még hangosabban tapsoltak és kurjongattak. - Hurrá! Hurrá!

Az öreg Szigori is bólogatott és már nyúlt is szaloncukrok felé. Itt volt az ideje, hogy ő is megkóstolja végre. Szemében boldog csillanás, szakálla alatt mosolyra fakadt száj. Bizony az ő szigorú szívét is elvarázsolta Édesszáj varázstölteléke.